2011. augusztus 31., szerda

Szemesnek áll a világ

Van, aki egy komplett motort, első futóművet, olajos emelőt, dugókulcs készletet tart a bogarában. Én nem, mert legjobb barátom Murphy szerint ha mindezek a dolgok nálad vannak, előbb-utóbb használnod is kell őket.
Ferkóban én is tároltam egy szerszámosládát, de a jó magyar utakon össze-összekoccanó villáskulcsok hangja zavart, így kivettem. A szerszámkészlet így egy sima csavarhúzóra és egy 10-es kulcsra csökkent, amikkel eddig minden menet közben történt zavart el tudtam hárítani. (Gyújtás- és karburátorállítás, levegőszűrő tisztítás, stb.)

Augusztus 15-én este tíz óra tájban hagytuk magunk után a lajosmizsei MOL kutat, hogy robogjunk tovább Budapest felé. Két-három kilométer után éreztem, hogy Ferkót elhagyja az erő, mint amikor kifogy a benzin. A frissen cserélt benzincsapot gyorsan elforgattam, - közben persze már sejtettem, hogy nem üzemanyag gond lesz – de a várt hatás elmaradt, nem kapott életre a motor, lehúzódtunk hát az út szélére. Hallottam már legendákat bogarakról, amik egyszer csak leállnak, s öt perc után, mintha mi sem történt volna újra beindulnak. Ferkó nem hallott ezekről, ő nem akart beindulni. Felvettem a láthatósági mellényt, előkotortam apámtól kapott háromszöget és a kocsi mögé kitettem ötven lépés távolságra.

Felsejlett előttem egy jó hat-hét évvel ezelőtti eset, amikor még Fészkesfehérvárra jártam hetente az első bogarammal, BGC-vel. Akkor is ugyanez történt: Fülöpszállás előtt elhagyta a lélek és nem akart beindulni, apám vontatott haza Tiszakécskére. Akkor a kondenzátor szállt el, így sejtettem, hogy itt is ez lehet a gond.

Mobillal világítva próbáltam megtalálni a hiba okát. Lehúztam a benzincsövet a karburátorról, indítózáskor szépen spriccelt a benzin. Viszont mikor a gyújtást ellenőriztem a kékes szikrák elmaradtak. Mivel nem akartam elfogadni a helyzetet felhívtam Károlyt, a szerelőt. Pechemre Münchenben vette fel a telefont, s már jókedvűen magyarázott arról, hogy mi lehet szerinte a hiba oka. Úgy vélte vagy kondenzátor, vagy a gyújtótrafó hibája okozhatja a szikranélküliséget, ami egyezett a saját diagnózisommal. Kezdett az is világossá válni, hogy nem fogom tudni egy csavarhúzóval megoldani a problémát, pedig…

Öcsém volt olyan rendes, hogy vészhívásom után egyből bepattant Rigóba és Sárga Angyalként suhant felénk az M5-ösön. Röpke egy órás útszéli várakozásunk alatt egyetlen egy autós – egy kék Puntós – állt meg és kérdezte meg, hogy tud-e valamivel segíteni, de akkor már Márkék Lajosmizsén voltak. Öcsém felkészült ember, acélsodrony kötéllel, frissen vásárolt vonószemmel jár, így visszahúzott a MOL kútra, Ferkót betámasztottuk a parkolóba és hazaindultunk.

Úgy terveztem, hogy másnap vásárolok egy kondenzátort – amiből nincs 6V-os -, majd szépen kicserélem ott a benzinkúton és viszon’látás. Reggel azért felhívtam a kutat, hogy áll-e egy fekete bogár a parkolóban, nehogy feleslegesen autózzunk odáig, ott állt. Megvettem a kondit, majd szerszámkészletet, vontatókötelet és két gyújtótrafót a csomagoltam még biztonság kedvéért a visszaútra. Húgom a családi kocsival vitt vissza minket macskástól, csomagostól Lajosmizsére, ahol némi bénázás után sikerült kicserélni a kondenzátort. Hős lehettem volna a barátnőm szemében, ha sikerül megszerelnem a bogarat, de hát nem lettem, az alkatrész csere után sem volt szikra. 28 évesen az ember már nem bőgi el magát olyan könnyen. Mivel persze titkon számítottam a kudarcra, ezért még este felírtam az összes neten fellelhető lajosmizsei autószerelő telefonszámát, amiket el is kezdtem felhívogatni. Az első csak szeptemberre tudta volna vállalni a kocsit, a második temetésre ment, a harmadik nem vette fel. A negyedik mondta, hogy ő nem ért a villamossághoz, keressek mást. Végül az utolsó hívott ember ajánlotta Egont. Egon pedig mondta, hogy segít szívesen csak vontassuk el hozzá a kocsit.

Dorkával átbeszéltük a vontatás menetét – nem száguldozunk, kurva lassan indul el és én fékezek – majd szerencsésen meg is érkeztünk Egonhoz. Egon a motorháztető felnyitása utáni egyből kiszúrta a hiba okát: elszakadt egy kábel ami a gyújtótrafóból fut a kondenzátor irányába. A lányok kacagtak, Egon – akinek az arcáról idáig semmit se lehetett leolvasni – is elmosolyodott, csak én készültem épp szégyenemben a föld alá süllyedni. Megalázó volt, nagyon.

Ezerötszázért tett rá egy új sarut, a gyújtást belőtte fül alapján, amit én a dabasi Tesco parkolójában még finomhangoltam kicsit.

Szóval nem a szerszámkészlet hiányán múlt a dolog…

4 megjegyzés:

  1. ne fogd fel ilyen tragikusan (elsüllyednél szégyenedben stb.), lényeg, hogy megoldódott a dolog! ( :

    VálaszTörlés
  2. a lényeg, hogy tök jól vontattam :)))

    VálaszTörlés