2015. március 20., péntek

Részleges napfogyatkozás

Természetesen megfelelő védőfelszerelés mellett készítettem én is egy fotót a 2015-ös részleges napfogyatkozásról.

Íme:

2015. március 18., szerda

Por, mindenütt por

Csak hogy ne törjön meg a lendület, gyorsan fel is teszek három friss képet, amit Dorka volt olyan kedves fotózni, amit utólag is köszönök.

Jól látszik a 4 éves porréteg a kocsin, illetve jól nem látszik a rendszám. Mért is vettem le?! Ja igen, valakinek Márknak egyszer nagyon gyorsan kellett egy rendszámtábla keret, s onnan pótoltuk. Közben asszem fórumról sikerült szereznem "VW - Das Auto" feliratú tartókat, s abba csusszant bele a plakett.




2015. március 17., kedd

Csendtörés

Leitli Norbert (2006)
Az elmúlt három napban több dolog történt a garázsban porosodó Ferkó körül, mint az elmúlt közel három évben összesen. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne telt volna el úgy hét 2012 júniusa óta, hogy ne gondoltam volna Ferencre, az együtt felfalt kilométerekre, tájakra és helyzetekre, ám a körülmények nem kényszerítettek arra, hogy lépjek is. Ilyen körülmény, hogy bekerült a képbe egy OFF topic autó.

De ezen lendüljünk is át, mert a lényeg, hogy Márk öcsém sugallatára egy pénzügyi alap létrehozásával elindult a Ferkó Feltámasztása c. projekt, az alap kezelője édesapám lett.

S bár nem nagy ördöngösség felvenni a szálat, összefoglalom a teendőket:
- 6V dinamó beszerzése, beépítése
- 6V akksi vásrlása
- olajcsere
- gyertyacsere
- lyukhegesztés
- hátsó fékdobok cseréje
- műszaki vizsga

Ezen felül amit még meg kell majd oldani:
- kasztni dőlése
- eredeti karburátor felújítása
- elektronikus csatlakozások ellenőrzése, korróziómentesítés (esetleg kábelkorbács csere jópénzért)

Vágyálmok:
- kasztni lakatolása és fényezése
- felni fényezése
- nyitható hátsóablak
- kis kamrás hátsólámpa
- működő karos index
- originál rádió
- egy fotó Wolfsburgban, a gyárkapu előtt

S hogy mi történt eddig, az elmúlt három napban? Négy év után felhívtam Károlyt, akinél még mindig ott figyel a keskenyházas dinamó, amit csapágyhibásan kaptam a fórumról. Meg is kértem, hogy ha ideje engedi, vigye el csapágyaztatni.

2012. június 6., szerda

Meg itt a nyár…

… és Ferenc mozdulatlanul áll a garázsban. Az ok igen egyszerű: lejárt a műszaki még április végén. A május úgy telt el, hogy rányitottam a garázsajtót, ha otthon jártam. A dinamó még mindig szar, és be kellene hegeszteni az alján is azt a lyukat*.

Ezen felül persze lenne még munka bőven (karosszéria dőlése, fékek, kábelek, 12V, lengéscsillapítók, egy jó olajcsere, gyújtókábelek cseréje, karburátor felújítása, s számos egyéb kis bisz-basz). Egy dolog hiányzik mindezekhez, amit sejtésem szerint a Kedves Olvasó is kitalált már: a PÉNZ.

A műszaki vizsgán újra megpróbálom a gyártási évet a forgalmi engedélyben 1961-ről 1958-ra átíratni. Két éve ez nem sikerült, mindenféle bürokratikus, adminisztratív dolgok miatt. Szeretnék hátulra „kocka” rendszámot is, hivatalos úton ez is kész téboly, félhivatalos úton pedig megvan az esélye, hogy új rendszámot kapok, amit nem szeretnék.

Persze a műszaki vizsgáig el kell jutni, amit jó lenne július elsejéig elintézni, ugyanis utána jelentősen emelkedik a díj.

ferkoseb*Egy éve történhetett, nem sokkal az előző műszaki vizsga letétele után. Tiszakécskén, egy keskeny kis utcába akartam bekanyarodni jobbra, ahol kereszteződésben egy villanyoszlop áll a járda és az úttest között egy túlméretezett öntött betontuskóban az én oldalamon. Ám mivel jöttek szembe, s hogy elférjünk egymás mellett, kicsit lehúzódtam, az oszlop és a kocsi közt még volt jócskán hely (15-20cm). Mikor elindultam, egy kis döccenést éreztem fémes hanghatás kíséretében. Először azt hittem, végighúztam az oldalát, aztán jobban szemügyre véve megláttam, hogy a jobb oldalon alul, a hátsó kerék előtt, az alváznak azon része, ahol meg lehet emelni a kocsit és van egy kis fém perem, beleakadt a betontuskóba. A fém volt a gyengébb, engedett és a betontuskó viszonylag nagy sebet tépett az alján. Ebből a sebből (is) szivárog a víz, ha vizes úton megyünk.

P.s.: szeretném megköszönni Márk, amiért kimentél és aláfeküdtél és lefotóztad. :)

2012. március 20., kedd

Itt a Tavasz


 

Eljött hát az ébredés ideje. A spájzban feltöltve letárolt akksira a hétvégén rátöltöttem és be is tettem Ferencbe. Mindig megelégedéssel tölt el, mikor hosszabb szünet után pöcc-röff beindul, most sem volt ez másként. Aztán irány a város, vigyorogva korzózni.

IMG_4746_

Persze a töltés-kérdés még nem oldódott meg, így csak addig volt nagy boldogság, míg tartott a delej az akksiban. Egyszer-kétszer be is kellett tolni, miután az elfogyott. Mindezek ellenére élmény volt közel negyed év után újra elővenni.

IMG_4750_

A tankolás az már nem volt akkora élmény :(

2012. február 8., szerda

Tél

Hogy is van ez? Az autós társadalom három részre osztató télen. Ott vannak azok, akik úgy várják a havat, mint egyszeri Hummeres a balatoni jégolvadást. Ahogy leesett, egyből a közeli hiper parkolójában rajzolják a köröket a hóba, eldugott utcákat keresnek, ahol nem járt még a hókotró, és előszeretettel csúsznak egymásnak, illetve az árokba.

Aztán ott vannak azok, akik nem várják a havat, kelletlen szálnak be a kocsiba reggel, de nem adják fel. Közlekednek, ki-ki rutinjának megfelelően.

A harmadik tábor a kocsijukat télre leparkolóké. Bár a végeredmény ugyanaz, az okok különbözőek: vagy elővigyázatosság, vagy féltés-óvás.
Én az utóbbi táborba tartozom. Szeretek (szeretnék) hóban vezetni, de Ferencet jobban féltem a sótól, a fagytól és a többi autóstól, mint hogy ennek az időszakos élvezetnek hódoljak.

<merenges>Persze emlékszem néhány havas kalandra, amit az első bogarammal BGC-vel közösen éltünk át. Például ott van az – nem is tudom, 2002-es - történet, mikor bátyám Máté hazajött Svájcból és a Keletiből hoztam haza BGC-vel. Akkor szerintem nagyobb hó volt mint most, a Nagykőrös-Tiszakécske közti utat méteres hó fal szegélyezte mindkét oldalon, hó volt az úton is. Már Kocsér után voltunk, mikor elénk ugrott egy nyúl. Itt most el kellene mesélnem egy másik nyulas történetet, de arra nem vagyok büszke – persze azért viccelődtünk rajta, s ennek nyomatékot adva bele is léptem a gázba. Igen, havas úton, hátsókerék hajtású autónak padlóztam, talán még vissza is váltottam egyet. Persze azt elfelejtettem, hogy a padlószőnyegbe rendre beleakad a gázpedál vége, ha padlóig nyomom. Így is történt: motor felbőg én meg persze kézzel nyúlok le, hogy kiszabadítsam a pedált, közben meg a másik kezemmel a kormányt jobbra tekertem egy kicsit. BGC-nek sem kellett több: kitört a segge, orral álltunk bele a hó falba. Este volt már, kilenc-tíz óra fele járhatott az idő, az úton senki, már a nyúl is elszelelt. Naivan hátramenetbe rakom, kicsi kuplung, semmi. Még szerencse, hogy Máté hozott magával Svájcból egy olyan másfél méter átmérőjű VW logót, pajzsot, nem is tudom minek nevezzem, ami a VW kereskedések előtt szokott lenni az oszlopokon kivilágítva. Ezzel ástuk ki a bogarat, majd rezzenéstelen arccal folytattuk utunkat hazáig. </merenges>
Most pedig ez van:

ferko_ho_01

ferko_ho_03jpg

ferko_ho_02
Hüpp.

Köszönöm Márk, hogy lefotóztad! ;)

U.i.: azért nem fenékig tejfel az élet Erdélyben sem, ahol a több hétig tartó éccakai -25°c a svédacélt is kikezdi.

2011. december 15., csütörtök

Elfújta a szél?


Azt idáig el is felejtettem közölni, hogy a múlt heti nagy szél elvitte Ferkó ponyváját. A minap kiderült, az is hogy bár lefújta róla, ám valaki - gondolom azért, hogy messzebb ne vigye a szél - begyömöszölte az előtte parkoló Ford alá. Ám a szemtanú szerint fél óra múltán már nem volt ott a ponyva. Aznap este az egész környéket bebotorkáltam, hátha felakadt valami fára, kerítésre, de nem találtam. Nos hát ezért.

Így üzenném annak, aki magához vette: boldog karácsonyt!