… és Ferenc mozdulatlanul áll a garázsban. Az ok igen egyszerű: lejárt a műszaki még április végén. A május úgy telt el, hogy rányitottam a garázsajtót, ha otthon jártam. A dinamó még mindig szar, és be kellene hegeszteni az alján is azt a lyukat*.
Ezen felül persze lenne még munka bőven (karosszéria dőlése, fékek, kábelek, 12V, lengéscsillapítók, egy jó olajcsere, gyújtókábelek cseréje, karburátor felújítása, s számos egyéb kis bisz-basz). Egy dolog hiányzik mindezekhez, amit sejtésem szerint a Kedves Olvasó is kitalált már: a PÉNZ.
A műszaki vizsgán újra megpróbálom a gyártási évet a forgalmi engedélyben 1961-ről 1958-ra átíratni. Két éve ez nem sikerült, mindenféle bürokratikus, adminisztratív dolgok miatt. Szeretnék hátulra „kocka” rendszámot is, hivatalos úton ez is kész téboly, félhivatalos úton pedig megvan az esélye, hogy új rendszámot kapok, amit nem szeretnék.
Persze a műszaki vizsgáig el kell jutni, amit jó lenne július elsejéig elintézni, ugyanis utána jelentősen emelkedik a díj.
*Egy éve történhetett, nem sokkal az előző műszaki vizsga letétele után. Tiszakécskén, egy keskeny kis utcába akartam bekanyarodni jobbra, ahol kereszteződésben egy villanyoszlop áll a járda és az úttest között egy túlméretezett öntött betontuskóban az én oldalamon. Ám mivel jöttek szembe, s hogy elférjünk egymás mellett, kicsit lehúzódtam, az oszlop és a kocsi közt még volt jócskán hely (15-20cm). Mikor elindultam, egy kis döccenést éreztem fémes hanghatás kíséretében. Először azt hittem, végighúztam az oldalát, aztán jobban szemügyre véve megláttam, hogy a jobb oldalon alul, a hátsó kerék előtt, az alváznak azon része, ahol meg lehet emelni a kocsit és van egy kis fém perem, beleakadt a betontuskóba. A fém volt a gyengébb, engedett és a betontuskó viszonylag nagy sebet tépett az alján. Ebből a sebből (is) szivárog a víz, ha vizes úton megyünk.
P.s.: szeretném megköszönni Márk, amiért kimentél és aláfeküdtél és lefotóztad. :)
