Tegnap kétszer állítottak meg a rendőrök a Tiszakécske-Budapest távon.
Már Vecsés előtt villogtak a szembe jövők. Sejtettem, hogy nem azért, mert a távolsági fénnyel elvakítom őket, inkább az ellenkezőjére gondoltam: negyedikben, alacsony fordulaton a fényszórók fénye oly halovány, hogy akár helyzetjelző fényének is vélhetnék a szembejövők. Ezért visszakapcsoltam, s így érkeztünk meg a mindkét sávot megállító 8 rendőr elé. Közúti ellenőrzés: indexelek, lehúzódok, leállítom a motort majd kiszállok. Fiatal rendőr vizsgálgatja a papírokat, közben a bogár fenekéhez sétál, s mondja:
- El fogják hagyni a rendszámot!
S valóban, a rendszám elájulva fekszik a furulyákon, csak a szerencsének és a lökhárítónak köszönhettem, hogy nem hagytam el. Hálálkodom a rend őrének, közben pedig 8-as anyák után kutatok, de nem találtam egyet sem. Szerencsére az egyik anyát, ami eredetileg tartotta a rendszámot megtaláltam a motortérben, azzal úgy-ahogy visszafogattam a plakettet. Rövid búcsú, zavartalan pöfögés közben bevettük a fővárost, átkeltünk a Dunán, tiszteletünket tettük a MOL székház előtt. Elhaladtunk egy, a Fehérvári úti kanyarodó sávban álló rendőrautó mellett is, és ahogy várható is volt, a Bocskai-Bartók Béla kereszteződést nem értük már el.
Mögöttem felvillantak a kék-piros fények, szólt a GRRAA-GRRAA. Kiszállok, kérdem a rendőrt, hogy a rendszám miatt állított-e meg? Határozott igen a válasz. Mesélem, hogy fél órája a vecsési kollégák már igazoltattak, figyelmeztettek a rendszámra. Erre ő is elkéri a kocsi és az én papírjaim, sőt még az „autóban ülő kishölgy” személyiét is, a másik diktál, zajlik a rádióforgalmazás. Eközben kapom az intelmeket, hogy ez így nem szabályos, ez balesetveszélyes. Kérdi, hogy messze megyek-e még? Mert ha igen, inkább szereljem le a rendszámot és ha megállítanának addig, akkor mutassam meg, mert ezt így nem lehet, ezért is fordultak utánam, amúgy szép a kocsi. Közben visszaszóltak a rádión, hogy az utasom, sem én és a „fekete Volkswagen” sem áll körözés alatt, így továbbhaladhattunk.
Szondát egyszer sem fújtam.
Tanulság: legyen nálad 8-as anya.
2011. május 2., hétfő
Dupláztunk
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
:))
VálaszTörlésNagyon jól írsz Bencikém!
A történetet meg volt szerencsém élőben meghallgatni még tegnap este.
Látom megjavult a kommentelőd :)
VálaszTörlésHja, megjavult. ( :
VálaszTörlésÍgy má' tele tudom írni a blogodat mindenféle okossággal. :D