2012. február 8., szerda

Tél

Hogy is van ez? Az autós társadalom három részre osztató télen. Ott vannak azok, akik úgy várják a havat, mint egyszeri Hummeres a balatoni jégolvadást. Ahogy leesett, egyből a közeli hiper parkolójában rajzolják a köröket a hóba, eldugott utcákat keresnek, ahol nem járt még a hókotró, és előszeretettel csúsznak egymásnak, illetve az árokba.

Aztán ott vannak azok, akik nem várják a havat, kelletlen szálnak be a kocsiba reggel, de nem adják fel. Közlekednek, ki-ki rutinjának megfelelően.

A harmadik tábor a kocsijukat télre leparkolóké. Bár a végeredmény ugyanaz, az okok különbözőek: vagy elővigyázatosság, vagy féltés-óvás.
Én az utóbbi táborba tartozom. Szeretek (szeretnék) hóban vezetni, de Ferencet jobban féltem a sótól, a fagytól és a többi autóstól, mint hogy ennek az időszakos élvezetnek hódoljak.

<merenges>Persze emlékszem néhány havas kalandra, amit az első bogarammal BGC-vel közösen éltünk át. Például ott van az – nem is tudom, 2002-es - történet, mikor bátyám Máté hazajött Svájcból és a Keletiből hoztam haza BGC-vel. Akkor szerintem nagyobb hó volt mint most, a Nagykőrös-Tiszakécske közti utat méteres hó fal szegélyezte mindkét oldalon, hó volt az úton is. Már Kocsér után voltunk, mikor elénk ugrott egy nyúl. Itt most el kellene mesélnem egy másik nyulas történetet, de arra nem vagyok büszke – persze azért viccelődtünk rajta, s ennek nyomatékot adva bele is léptem a gázba. Igen, havas úton, hátsókerék hajtású autónak padlóztam, talán még vissza is váltottam egyet. Persze azt elfelejtettem, hogy a padlószőnyegbe rendre beleakad a gázpedál vége, ha padlóig nyomom. Így is történt: motor felbőg én meg persze kézzel nyúlok le, hogy kiszabadítsam a pedált, közben meg a másik kezemmel a kormányt jobbra tekertem egy kicsit. BGC-nek sem kellett több: kitört a segge, orral álltunk bele a hó falba. Este volt már, kilenc-tíz óra fele járhatott az idő, az úton senki, már a nyúl is elszelelt. Naivan hátramenetbe rakom, kicsi kuplung, semmi. Még szerencse, hogy Máté hozott magával Svájcból egy olyan másfél méter átmérőjű VW logót, pajzsot, nem is tudom minek nevezzem, ami a VW kereskedések előtt szokott lenni az oszlopokon kivilágítva. Ezzel ástuk ki a bogarat, majd rezzenéstelen arccal folytattuk utunkat hazáig. </merenges>
Most pedig ez van:

ferko_ho_01

ferko_ho_03jpg

ferko_ho_02
Hüpp.

Köszönöm Márk, hogy lefotóztad! ;)

U.i.: azért nem fenékig tejfel az élet Erdélyben sem, ahol a több hétig tartó éccakai -25°c a svédacélt is kikezdi.

3 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csak azt írtam azelőbb, hogy furcsán jár az órád Márk. De aztán láttam, hogy az enyém is. Vagyis a szerveré.

      Törlés