Itt a Tavasz

 

Eljött hát az ébredés ideje. A spájzban feltöltve letárolt akksira a hétvégén rátöltöttem és be is tettem Ferencbe. Mindig megelégedéssel tölt el, mikor hosszabb szünet után pöcc-röff beindul, most sem volt ez másként. Aztán irány a város, vigyorogva korzózni.



Persze a töltés-kérdés még nem oldódott meg, így csak addig volt nagy boldogság, míg tartott a delej az akksiban. Egyszer-kétszer be is kellett tolni, miután az elfogyott. Mindezek ellenére élmény volt közel negyed év után újra elővenni.



A tankolás az már nem volt akkora élmény :(

Tél

Hogy is van ez? Az autós társadalom három részre osztató télen. Ott vannak azok, akik úgy várják a havat, mint egyszeri Hummeres a balatoni jégolvadást. Ahogy leesett, egyből a közeli hiper parkolójában rajzolják a köröket a hóba, eldugott utcákat keresnek, ahol nem járt még a hókotró, és előszeretettel csúsznak egymásnak, illetve az árokba.

Aztán ott vannak azok, akik nem várják a havat, kelletlen szálnak be a kocsiba reggel, de nem adják fel. Közlekednek, ki-ki rutinjának megfelelően.

A harmadik tábor a kocsijukat télre leparkolóké. Bár a végeredmény ugyanaz, az okok különbözőek: vagy elővigyázatosság, vagy féltés-óvás.
Én az utóbbi táborba tartozom. Szeretek (szeretnék) hóban vezetni, de Ferencet jobban féltem a sótól, a fagytól és a többi autóstól, mint hogy ennek az időszakos élvezetnek hódoljak.

<merenges>Persze emlékszem néhány havas kalandra, amit az első bogarammal BGC-vel közösen éltünk át. Például ott van az – nem is tudom, 2002-es - történet, mikor bátyám Máté hazajött Svájcból és a Keletiből hoztam haza BGC-vel. Akkor szerintem nagyobb hó volt mint most, a Nagykőrös-Tiszakécske közti utat méteres hó fal szegélyezte mindkét oldalon, hó volt az úton is. Már Kocsér után voltunk, mikor elénk ugrott egy nyúl. Itt most el kellene mesélnem egy másik nyulas történetet, de arra nem vagyok büszke – persze azért viccelődtünk rajta, s ennek nyomatékot adva bele is léptem a gázba. Igen, havas úton, hátsókerék hajtású autónak padlóztam, talán még vissza is váltottam egyet. Persze azt elfelejtettem, hogy a padlószőnyegbe rendre beleakad a gázpedál vége, ha padlóig nyomom. Így is történt: motor felbőg én meg persze kézzel nyúlok le, hogy kiszabadítsam a pedált, közben meg a másik kezemmel a kormányt jobbra tekertem egy kicsit. BGC-nek sem kellett több: kitört a segge, orral álltunk bele a hó falba. Este volt már, kilenc-tíz óra fele járhatott az idő, az úton senki, már a nyúl is elszelelt. Naivan hátramenetbe rakom, kicsi kuplung, semmi. Még szerencse, hogy Máté hozott magával Svájcból egy olyan másfél méter átmérőjű VW logót, pajzsot, nem is tudom minek nevezzem, ami a VW kereskedések előtt szokott lenni az oszlopokon kivilágítva. Ezzel ástuk ki a bogarat, majd rezzenéstelen arccal folytattuk utunkat hazáig. </merenges>
Most pedig ez van:






Hüpp.

Köszönöm Márk, hogy lefotóztad! ;)

U.i.: azért nem fenékig tejfel az élet Erdélyben sem, ahol a több hétig tartó éccakai -25°c a svédacélt is kikezdi.

Elfújta a szél?

Azt idáig el is felejtettem közölni, hogy a múlt heti nagy szél elvitte Ferkó ponyváját. A minap kiderült, az is hogy bár lefújta róla, ám valaki - gondolom azért, hogy messzebb ne vigye a szél - begyömöszölte az előtte parkoló Ford alá. Ám a szemtanú szerint fél óra múltán már nem volt ott a ponyva. Aznap este az egész környéket bebotorkáltam, hátha felakadt valami fára, kerítésre, de nem találtam. Nos hát ezért.

Így üzenném annak, aki magához vette: boldog karácsonyt!

Még mindig a dinamó

A péntek eljött. Szabadságot vettem ki, hogy világosban ki tudjak menni az autószerelőhöz. Az akksit előző este feltettem töltőre. A megbeszélt időpont előtt hívom Károlyt, aki közli: rendőrségre kell mennie a délután valami ügyben tanúnak, bánatára nem tud velem foglalkozni aznap. Akkor legyen szombat dél, javaslom. Legyen, másnap persze még azt is elodázza egy órácskával, de sebaj.

Mielőtt nekiestünk volna a cserének azért rámértünk még egyszer a bent lévő dinamóra. S láss csodát, működik. Nem csak tengnek-lengnek az elektronok, hanem stabil 6.8V-t mérünk. Ez kész.

Persze azért valami nem stimmel, mert amikor Károly áramot vezet a dinamóba, hogy vellanymotorként körbeforogjon szikraesőn és némi tétova moccanáson kívül eredménye nincs. Na, csak nem hiába jöttünk, nyugtázom. Ekkor előkerül a fórumról szervált dinamó. Karcsi egy pillantás után megmondjam, hogy csapágyas. Pff. De azért nézzük, meg hogy körbeforog-e, ha áramot kap… Igen, körbeforog. Akkor ebbe csapágysere 10ezer.

Aztán ezt annyiba’ is hagytuk. Került zsír a futóműbe, megint szörnyülködtünk az első kerékjárati ívek és a kerek közti eltérő távolságokon, labdáztunk a kutyával…

Ma kellene visszaszólnom, hogy kérem-e 10e-ért a 6V-s dinamó csapágyazását, vagy átállunk 12V-ra.

Dilemma.

survey tools

Csak lenne már péntek

Szóval ott tartottunk, hogy valamiért elment a töltés Ferencben. Nagyon rendes bogaras fórumtársak segítségével kiderült, hogy a dinamó nem tölt rendesen, hektikusan ki-kifröccsen belőle néhány Volt, de nem állandó, s közelében sincs a kívánt értékeknek. Megtudtam továbbá, hogy a 6V-s dinamó 14.4V körüli feszültséget állít elő, amit a feszültségszabályzó vág le 6V-ra.

Az alábbi lehetőségek közül választhattam:

- veszek egy 6V-ról 12V-ra hozzáértő kezek által áttekercselt dinamót, plusz lecserélem a fogyasztókat

- veszek egy 6V-os, bontott dinamót és minden marad a régiben

Mivel nem volt kedvem 35e+járulékos költségekért az első pontban megénekelt dinamót megvenni, így a második verzió lett. Dinamó lett a fórumról, pénteken be is épül.

Mellesleg nem ez volt az első eset, hogy dinamót kellett cserélni Ferencben, amióta nálam van. Az első ilyen eset 2006 márciusában történt. Akkor még nem tudtam, hogy két féle méretben van 6V-os dinamó. Létezik egy keskenyebb, 9 cm körátmérőjű a 30LE-s motorokhoz, illetve egy 10,5 cm átmérőjű. Ez utóbbi nem építhető be a 9 cm-es helyére, mert egész egyszerűen nem fér el. Ezt saját tapasztalatból mondom, mert megutaztattam így egy dinamót a Debrecen-Szolnok-Tiszakécske viszonylaton, illetve jószívű húgom tette mind ezt, köszönöm neki még egyszer. Arra már nem emlékszem, honnan lett végül a jó dinamó, de arra igen, hogy szenvedtem kicsit a beépítésével, de végül is összejött.

Gátvéder

Két év után meglett

Pedig már elkönyveltem mint a nemtörődömségem újabb veszteségét, erre tessék. Egyszer csak előbuggyan a beépített szekrény legfelső polcának legtávolabbi szegletéből a kéziszívatós Solex PCI 28. Tengelyénél folyik, Merki István veszi kezelésbe hamarosan. Dejó, dejó.