Még mindig a dinamó

A péntek eljött. Szabadságot vettem ki, hogy világosban ki tudjak menni az autószerelőhöz. Az akksit előző este feltettem töltőre. A megbeszélt időpont előtt hívom Károlyt, aki közli: rendőrségre kell mennie a délután valami ügyben tanúnak, bánatára nem tud velem foglalkozni aznap. Akkor legyen szombat dél, javaslom. Legyen, másnap persze még azt is elodázza egy órácskával, de sebaj.

Mielőtt nekiestünk volna a cserének azért rámértünk még egyszer a bent lévő dinamóra. S láss csodát, működik. Nem csak tengnek-lengnek az elektronok, hanem stabil 6.8V-t mérünk. Ez kész.

Persze azért valami nem stimmel, mert amikor Károly áramot vezet a dinamóba, hogy vellanymotorként körbeforogjon szikraesőn és némi tétova moccanáson kívül eredménye nincs. Na, csak nem hiába jöttünk, nyugtázom. Ekkor előkerül a fórumról szervált dinamó. Karcsi egy pillantás után megmondjam, hogy csapágyas. Pff. De azért nézzük, meg hogy körbeforog-e, ha áramot kap… Igen, körbeforog. Akkor ebbe csapágysere 10ezer.

Aztán ezt annyiba’ is hagytuk. Került zsír a futóműbe, megint szörnyülködtünk az első kerékjárati ívek és a kerek közti eltérő távolságokon, labdáztunk a kutyával…

Ma kellene visszaszólnom, hogy kérem-e 10e-ért a 6V-s dinamó csapágyazását, vagy átállunk 12V-ra.

Dilemma.

survey tools